Fajták 2. =)
A mai hackney kialakulása teljesen nyomon követhetõ.
A honos gyors ügetõfajtákból, a norfolkiból és a yorkshire-ibõl alakították ki. A 19. század elején e két fajta keresztezése eredményezte a finom felépítésû hackney lovat. Akkor építettek ki jobb minõségû utakat, így a sebes ügetésben járó hackney gyors közlekedési eszközzé válhatott.
A 19. század közepén alakult ki a hackney póni- ehhez a hackney-t fell kancákkal keresztezték. A hackney örökítette a gyorsaságot és az eleganciát, a fell pedig az erõt és a magas ívelésû mozgást.
A hackney legjellemzõbb ismérve sajátos mozgása. Ügetésen lábai magasan, tért nyerõen mozognak, elülsõ lábait színpadiasan elõrevetve halad. Bemutatóhelyek mindennapos látványossága, de otthonosan mozog versenypályákon is.
Jellemzõk:
Szín: pej, sötétpej, fekete
Marmagasság: ló: 148-160 cm; póni: legfeljebb 148 cm
Küllem: kisméretû, enyhén félkosba hajló fej, hosszú nyak, mély, rövid törzs, rövid lábak, erõs csánk, magasan tûzött, emelt farok, finom, selymes szõr
Viselkedés: lelkes, éber, bátor
Használati mód: fogatban
Kialakulása:
Norfolki ügetõ-> telivér-> HACKNEY
---------------------------------------------------------------------------------------------
Kisbéri félvér
Jellemzõk:
Szín: leggyakoribb színe ma a sárga, ritkábban a pej, de elõfordul szürkében és ritkán feketében is.
Marmagasság: 163-168 cm
Küllem: nemes, egyenes fej, hosszú, ívelt nyak, magas mar, közepesen hosszú hát, jól izmolt far
Viselkedés: okos, odaadó, kezelhetõ
Használati mód: hátas-és versenyló
--------------------------------------------------------------------------------------------
Quarter horse
Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük. A "quarter" angol eredetû szó, jelentése: "negyedes". Ez az elnevezés a negyed mérföldes versenyek után ragadt e fajtára.
A quarter tenyésztése a gyorsaságra és a nagy gyorsulást feltételezõ sprintre irányult.
Ahogy a fajta terjedt, egyre több jó tulajdonságát ismerték fel. A quarter nagyon erõs ló, válla, fara izmolt, nagy távolságot tud megtenni egy testesebb lovassal és annak málhájával együtt. Robbanékony, képes szûk fordulatokra, mely alkalmassá teszi a csorda melletti munkára.
A quarter egyesíti az erõt, a gyorsaságot, a mozgékonyságot, az intelligenciát. Könnyen betörhetõ fajta, ezért is ilyen népszerû.
Használati módtól függõen különbözõ típusai alakultak ki, de minden típus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyobb testûek munkalovak, a kisebbeket pedig versenycélokra használják.
Az USA-ban a quarter a legnagyobb egyedszámú fajta. Népszerûsége okán nagy számban exportálják.
Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-160 cm
Küllem: rövid fej, izmos nyak, zömök törzs, széles, izmolt far, finom végtagok
Viselkedés: intelligens, sokoldalú, odaadó
Használati mód: hátasló-és versenyló, mezõgazdasági alkalmazás, rodeó
Kialakulás:
Arab->berber->török->andalúziai->telivér-> QUARTER HORSE
----------------------------------------------------------------------------------------------
Lipicai
Ausztria számtalanszor megcsodált lova a lipicai. Fõleg a bécsi Spanyol Lovasiskola révén vált híressé- a magasiskola-bemutatók okán.
Tenyésztése 1850-ben kezdõdött, Károly fõherceg által Lipicán (mai Szlovénia). Akkoriban a királyi udvarokban nagy divat volt a lovas magasiskola és a fõherceg is olyan lovat akart, amely kiemelkedõen képes a bemutatókra. A ménes alapítása andalúziai lovak vásárlásával kezdõdött, hiszen ezt a fajtát tartották a legalkalmasabbnak a magasiskolára. A helyi kancákat tehát andalúziai ménekkel fedeztette.
Az ez után következõ 300 évben több más fajta is szerepet kapott a lipicai kialakításában-például a nápolyi, a kladrubi, valamint a fredericksborg.
Minden lipicai visszavezethetõ a hat õsménre: Pluto (fredericksborg), Conservano és Neapolitano (nápolyi lovak), Favory és Maestoso (kladrubi lovak), valamint Siglavy (arab).
A monarchia felbomlása után a lipicai ménes egy része Olalszországba került, de itt a fajta sajnos erõsen leromlott.
A második világháború után az eredeti ménest import állománnyal indították újra. Komoly tenyésztõi munka folyik a fajtával Magyarországon is.
A SPANYOL LOVASISKOLA
A bécsi Spanyol Lovasiskolát 1758-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a nemesség itt sajátítsa el a lóra vonatkozó ismereteket. Kezdetben több fajta, például foltos lovak is elõfordultak, ma már azonban csak lipicait és kizárólag méneket használnak. Mivel a lipicai késõn érõ fajta, tréningje csak négy éves korában kezdõdik. A bemutatókon látható manõverek elsajátításához évek szükségesek. Minden manõver természetes mozgásokon alapszik, melyek megfigyelhetõk játszó csikóknál is.
A Lovasiskola törzsménesét 1798-ban az Ausztria déli részén lévõ Piberben alapították. Az itt található mének mindegyikének szerepelnie kellett Bécsben, ugyanakkor a kancákat is tisztelik, hogy a ménes megfeleljen a magas fajtarendszernek.
A szürke szülõk csikói feketén születnek, késõbb, nagyjából hét évesen válnak szürkévé.
A lipicai okos és jóindulatú ló. Kitûnõ iskola-és fogatló, de hátasként is megállja a helyét.
Tenyésztése Magyarországon is folyik.
Jellemzõk:
Szín: szürke; feketén születik, a kor elõrehaladtával válik szürkévé
Marmagasság: 155-170 cm
Küllem: közepes, egyenes fej, vagy kosfej, kis fülek, magasan illesztett nyak, zömök törzs, izmolt, kerek far, erõs, tiszta lábak
Viselkedés: okos, engedelmes, odaadó
Használati mód: magasiskola, fogatló
Kialakulás:
Arab-> berber-> andalúziai-> nápolyi-> kladrubi-> fredericksborg-> LIPICAI
----------------------------------------------------------------------------------------------