Állatok

(Egy kutya akinek nagyon rossz sorsa volt )

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:\"Köszönöm\". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék.   ()

( Még egy kutya akinek nagyon rossz sorsa volt)

Utcán születtem,a testvéreimmel nem tudom mi volt de annyira emlékszek kicsi koromból,hogy egy nagy dobozba voltunk 5-en .Én és a testvéreim. A tesóimat megfogták és kiemelték a nagy dobozból és engem nem vittek magukkal! Keservesen nyüszítettem de senki nem figyelt! Az ember aki már több napja próbált eladni föladta és otthagyott. Kiestem a dobozból és elindultam. Már megnőttem azóta. Egy ember egy bottal a végén nyakörvnek látszó izével a nyakamra rakta és elkezdett húzni. Ellenkeztem de belém szúrt egy nagy tűt és már nem tudtam semmit tenni. Amikor felébredtem egy ketrecben találtam magam! A hely rideg volt és sok kutya ugatott. Nem tudtam mért félnek és ugatnak annyira. Eljött a vacsora. Kaptam egy kis tál száraz tápot és egy kis hideg vizet és ennyi. Pár hét múlva kinn voltam az örökbe fogadható kutyák listáján. Nem fogadtak örökbe. Egy év múlva egy szobába akartak vinni, egy lány utánam kiáltott. De már késő volt. Elaltattak.  Már nem éreztem semmit csak a kislány síró hangját hallottam. Még egyszer meg tudtam nyalni a lány kezét és utána elaludtam...    ()

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat